Az igazság soha nem késő M1 21.50.
Magyar dokumentumfilm (2013) (3/1. rész) (51')
2. rész: csütörtök 22.50
3. rész: péntek 21.50.
A film középpontjában a Zétényi-Takács féle igazságtételi törvény áll. Az Országgyűlés 1991. november 4-én nagy többséggel fogadta el "az 1944. december 21. és 1990. május 2. között elkövetett, és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről" szóló törvényt. Göncz Árpád a megszavazott törvényt előzetes normakontrollra átadta az Alkotmánybíróságnak. A bírói döntés alapján az igazságtételi törvény soha nem lépett hatályba. Ez a filmem is, mint az előzőek csaknem mindegyike, párhuzamos szerkesztésű. A törvényjavaslat történetét, parlamenti vitáját a Magyar Televízióban őrzött archív felvételek segítségével tudtam követhetővé tenni. Emellett 2012-ben a történet legfontosabb szereplőivel készítettem interjút, Zétényi Zsolttal, a törvény megalkotójával és beterjesztőjével, Kónya Imrével, az MDF-frakcióvezetőjével, valamint Zlinszky Jánossal, akkori alkotmánybíróval. A történet akkori két fontos szereplője kitért a megszólalás elől: Balsai István, igazság ügyi miniszter és Sólyom László, Alkotmánybírósági elnök. A harmadik szálon olyan történészeket és jogtörténészeket kértem fel, akik az igazságtételhez tartozó történelmi események - II. világháború, szovjet megszállás, az ötvenes évek terrorja, az 1956-os forradalom és megtorlás - szakértői. Negyedik szála a filmnek két olyan hiteles személy vallomása, aki egyben hőse és áldozata is az 1956-os forradalomnak és a kádári megtorlásnak. Az ötödik szála a filmnek egy olyan történeti áttekintés, amely az igazságtételt a magyar nemzet évszázadokon átívelő történelmi folyamatába helyezi. (Jelenczki István)
Orosházi - Fegyver nélkül harcolni az igazság kimondásával lehet: 1. rész
Miért olyan ez a világ, amilyen?
Biztos föltetted már ezt a kérdést magadnak. Gondolkodjunk együtt, hogy megértsük milyen erők is mozgatják valójában a világ kerekét. Igen gondolkodnunk kell, mert a világ irányítóinak eltökélt szándéka az emberiséget szellemi tudatlanságban, anyagi nyomorban tartani. Ezt a törekvésüket mindenhol tapasztaljuk.
Dolgozz sokat, egyél gyorsan valami tápérték nélküli szemetet, majd rohanj haza - ha még egyáltalán van hova -, és telepedj le a TV elé, ahol kiöljük belőled saját egyéniséged utolsó csíráját is. Fogadj be minden információt amit eléd teszünk, ne legyenek önálló gondolataid. Érd be alacsony színvonalú TV-sorozatainkkal, vetélkedő műsorainkkal, a félelmet, a rettegést, a borzalmakat sugárzó híradásainkkal.
Politikai kultúrád merüljön ki a rád erőltetett demokrácia dogmáival. A médiai különböző formáiból rád ömlesztett kampányaink közben veszítsd el képességed az önálló és összetett következtetésre. Élj érzelemdúsan, fogyaszd a tudat módosító szerek valamelyikét, csinálj bármit, és próbálj ki mindent, ami a földön elérhető élvezetek irányába tereli a figyelmed.
Felejtsd el égi származásod, és halhatatlan lelked. Ha ez magadtól nem menne, majd mi lejáratjuk, nevetségessé tesszük magát a gondolatot is. Átírtuk hozzá a Bibliát is, emlékszel? Porból lettél,azzá leszel.... Felejtsd el, hogy az Örök Fény gyermeke vagy!
Vajon jó ez így?
Ha nem jó, mégis van- e kiút? Kik, miért és hogyan viszik véghez rovásunkra aljas terveiket? Hogyan tudunk ezen változtatni? Lehetséges e egyáltalán egy ember központú, szeretet és nem gyűlölet alapú, élhető világ?
Kérdések, kérdések, kérdések...
Orosházi Ferenc
1.rész: Miért olyan ez a világ amilyen?
2.rész: Hogyan működik ez a világ?
3.rész: Mit kell tennünk hogy ez ne így legyen?
2-3.rész: https://www.youtube.com/watch?v=bD0dniRLNdI
Olvasói reagálások az ...új irányváltás a Hírháló szemléletében... témában:
http://nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=mindenki&cdate=14.01.02.13.56#cikk
|
Vonalban levők száma
*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***
Pénzt kapnak a romagyilkosságok sértettjei 2013. 12. 31. 14:49 MTI -
Origo Pénzt kap az államtól, aki megsérült a támadássorozatban, vagy aki egy háztartásban élt, illetve közeli hozzátartozója volt olyannak, aki szintén megsérült, vagy meghalt a romák elleni támadásokban. Döntött a kormány a 2008-2009-es romagyilkosságok túlélő sértettjeinek és az elhunyt áldozatok hozzátartozóinak megsegítéséről. Az erről szóló, a Magyar Közlönyben megjelent rendelet szerint a kormány a költségvetés terhére hozzájárul a bűncselekmények sértettjei és közvetlen egyéb áldozatai kárainak megtérítéséhez.
A közvetlen áldozat az, aki a bűncselekmény következtében testi sérülést szenvedett, a sérült vagy a bűncselekmény következtében elhunyt személlyel az elkövetés időpontjában közös háztartásban élt vagy annak közeli hozzátartozója.
A kormány idén ősszel kérte fel az emberi erőforrások miniszterét és a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy mérjék fel: kik azok, akik a romák elleni 2008-2009-es támadássorozat közvetlen sértettjei és a büntetőeljárásban kárigényt érvényesítenek, valamint a kárigény jogos mértékét is.
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus elején tényleges életfogytiglanra ítélte a romagyilkosságok ügyében Kiss Árpád elsőrendű, Kiss István másodrendű és Pető Zsolt harmadrendű vádlottat első fokon. Csontos István negyedrendű vádlott büntetése tizenhárom év fegyház.
A Kiss testvérek és Pető 2008-2009-ben kilenc helyszínen, intézett támadást lőfegyverekkel, gyújtópalackokkal romák otthonai ellen. A bűncselekmény-sorozatban hat ember, köztük egy gyerek meghalt, öten súlyosan megsebesültek. Az elkövetők 78 lövést adtak le, 11 Molotov-koktélt dobtak, és 55 ember testi épségét veszélyeztették. Negyedik társuk a két utolsó támadásban vett részt sofőrként.
*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***
Nem mellékhatás nélküli gyógyszer Matolcsy pénznyomtatása sem 2014. január 2. csütörtök 07:04:59
mfor.hu 
Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy Ben Bernanke csak úgy, a semmiből kinyomtat 3000 milliárd dollárt és abból sosem lesz infláció? Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy Matolcsy György kinyomtat 2750 milliárd forintot és abból nem lesz infláció? Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a jegybanki pénznyomtatás minden mellékhatás nélkül múlik el? A 2009-es válság mélypontján nem nagyon volt választása az amerikai jegybanknak: az amerikai (és ezzel párhuzamosan a világ)gazdaság megmentése érdekében egy erősen unortodox útra léptek: pénzt kezdtek nyomtatni. A semmiből. A Fed varázspálcája intett egyet, és máris sokmilliárd dollárt teremtett. Fontos látni, hogy ez olyan pénz, ami előtte nem létezett: ezt - számítógépes jel formájában - az emberi akarat teremtette mindenféle fedezet nélkül.
Mondhatni, az exceltáblában átírták az addig ott szereplő számot egy kicsit nagyobbra. Majd minden hónapban ismét. Az újonnan teremtett pénzből a Fed állampapírokat, majd később jelzálogkötvényeket vett, az ellenérték pedig végül a kereskedelmi bankoknál landolt. A lényeg azonban az, hogy a kereskedelmi bankok ezt a pénzt nem költötték el, nem hitelezték ki, (mivel nem volt hitelkereslet, és mivel félelmükben inkább egyre nagyobb pénzhalmon ültek, hogy a következő válságban ne kerüljenek majd bajba) s ez az oka annak, hogy a rendkívül megnövekedett pénzmennyiség ellenére EDDIG nem tapasztaltuk a többletpénz inflációs hatását. Tény, hogy sokkal több dollár van jelenleg, mint pár éve volt, és az is tény, hogy a többletdollárok kihasználatlanul hevernek a kereskedelmi bankok "trezorjaiban", elektronikus számláin. Ennek a többletpénznek akkor lesz inflációs hatása, ha beindul a hitelezés. A hitelezés pedig akkor indul be ha beindul a gazdaság (illetve itt egy erősen reflexív folyamatról van szó, tyúk-tojás probléma, hiszen ha van hitelezés, gyorsul a gazdaság, és ha gyorsul a gazdaság, akkor van igány új hitelekre, tehát felpörög a hitelezés). Mihelyst tehát az amerikai gazdaság felpörög ÉS ezzel párhuzamosan a hitelezés is, elég gyorsan inflatórikus hatása lehet ennek a kinyomtatott többletpénznek.
Jelenleg a befektetők nagy része a deflációtól fél, miközben az ajtón már inkább az infláció kopogtat. Erre nagyon kevesen vannak felkészülve...
Ami Magyarországot illeti, itt kicsit más a helyzet, ugyanis az MNB által már kinyomtatott 750, és még kinyomtatandó 2000 milliárd forint közvetlenül hitelezést fog élénkíteni (mindazonáltal ez pont olyan fedezetlen pénznyomtatás, mint amit a Fed, vagy a BoJ csinál). HA SIKERÜL kiosztani a 2000 milliárdot az MNB Növekedési Hitelprogramja keretében - és ez egyelőre kérdéses - akkor annak számos hatása lesz. Először is megugrik a vállalatok, és talán a magánszemélyek hitelállománya, ami felpörgeti a gazdaságot (és ha jól látom, lesz ennek más leágazása is: / "A másik változat alapján - a Diákhitel Központ közreműködésével - államkötvények kibocsátásával szereznék meg a szükséges forrásokat, és a nulla százalék hozamot ígérő papírokat az MNB vásárolná meg, így a jegybank viselné a veszteséget"). De a friss hitelt akár fogyasztásra, akár beruházásra fordítjuk, annak - ismerve a magyar gazdaság szerkezetét - komoly importigénye lesz, és az eddigi pozitív folyó fizetési mérleg igen gyorsan negatívba fog átfordulni. És akkor majd ott állunk negatív folyó mérleggel és alacsony kamatokkal. Jól látjuk a török líra vagy a dél-afrikai rand árfolyamán, hogy ez mit jelent: devizaleértékelődést, ami automatikusan inflációnövelő egy kis, nyitott országban. A Matolcsy-féle pénznyomtatás, tehát idővel ugyanúgy inflációt generál majd, mint a Fed, vagy a BoJ által történő pénznyomtatás.
A pénznyomtatás inflációt okoz. Vagy előbb, vagy utóbb. Ez nem egy mellékhatás nélküli gyógyszer. Ennek megfelelően a befektetési stratégiákban a jelenlegi deflációs jelek ellenére az infláció elleni védelemre komoly hangsúlyt kell helyezni...
Kapcsolódó:
Hitler, a cionista báb *** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***
Az EU egy teljesen felesleges, kártékony intézmény Független gazdasági elemzők (pl. Varga István, Bogár László, Lóránt Károly, Z. Kárpát Dániel, Zágrábi László, Tellér Gyula, és mások) az igazságot keresve kísérletet tettek annak számszerűsítésére, hogy Magyarország mennyit fizet az Európai Uniónak, és ténylegesen mennyit kap onnan? A budapesti kormány 1994-ben kötött megállapodást az EU-val, amely az 1994. évi I. törvény formájában került be a magyar törvények közé. Ennek értelmében Magyarország a fejlődő országokhoz hasonló elbírálásban részesült, azaz ipari termékeinek jelentős része vámmentesen juthatott az EU piacaira. Ugyanakkor az EU-ból hazánkba importált ipari termékek vámkötelesek voltak. Ezt követően azonban olyan ütemű és mértékű vámleépítést kényszerített Magyarországra az EU, hogy következményeként a normális - évi két milliárd dollár - cserearány-veszteségen felül további irreális cserearány-veszteséget kellett a magyar államnak és gazdaságnak elszenvednie. Az EU-ból érkező import mennyisége 1994-től 2003-i g a 2,7-szeresére nőtt. Ennek ellenére a vámbevételek bruttó összege az egytizedére csökkent. A vámleépítés következtében a magyar gazdaságot óriási veszteség érte, mivel a vámbevételek összege rohamosan csökkent. 2003-ra már 1364 milliárd forint összegű kiesés jelentkezett. Ennek következtében nőtt a magyar adófizetők terhe, másrészt kevesebb pénz jutott az egészségügyre, a nyugdíjra, valamint az infrastruktúra fejlesztéséren
(...) Hanganyag:
http://www.youtube.com/watch?v=ZUmNk574MHY *** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***
Sokan hittek Bajnai Gordonnak... Bajnai Gordon nemrégiben az Együtt 2014 Mozgalom honlapján reagált a civilek kampányára. Írásában számos valótlanság szerepel. A legfontosabbakat összegyűjtöttük. 1. Bajnai Gordon azt állítja: a Wallis vezetőjeként nem vett részt a csődbevitt Hajdú-Bét irányításában. Ezzel szemben a tény: A Hajdú-Bét Rt. többségi tulajdonosa 1999-től a Wallis Rt. lett, amelynek vezérigazgatója 2000-től kezdve Bajnai Gordon volt. Egy hetilapnak a volt miniszterelnök úgy nyilatkozott: "a Wallis azért volt különösen vonzó, mert a döntéseket nagy önállósággal én magam hozhattam meg".
2. Bajnai Gordon azt állítja: a Wallis az utolsó pillanatig próbálta menteni a Hajdú-Bétet. Ezzel szemben a tény: Egy 2003. decemberi jegyzőkönyv tanúsága szerint a végnapjait élő a Hajdú-Bét 300 millió forintot hitelezett a Wallisnak. Rendkívül furcsa, hogy egy csőd közelében lévő társaság adjon kölcsön gazdag tulajdonosának. Súlyosbító körülmény, hogy 2004 januárjában a Hajdú-Bétben lévő ingatlanokat eladták a Wallisnak, a bíróság szerint valós értékük harmadáért. Ez azt is jelenti, hogy ha Bajnai akarta volna, a Hajdú-Bét ki tudta volna fizetni a később öngyilkosságba menekült beszállítókat! A pénz fontosabb volt, mint az emberélet.
3. Bajnai Gordon azt állítja: a KISZ-nek nem volt semmilyen fizetett pozíciójában, a szerepvállalására az egyetemi sportélettel kapcsolatban került sor, amely összesen fél évig tartott, majd távozott. Ezzel szemben a tény: Bajnai Gordon 1982-86-ig a III. Béla Gimnázium KISZ-szervezetének sportfelelőse, a városi diákegyesület elnöke volt, 1986-ban pedig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem KISZ-bizottságának tagja lett. Lehet, hogy fizetést nem kapott, de a KISZ-vagyon felosztásakor mégis feltűnően aktív lett. Az ifjúkommunisták utolsó kongresszusán - Gyurcsány Ferenccel és Schiffer Andrással közösen - a KISZ-vagyon "társadalmasítása" (értsd: privatizációja) mellett kardoskodott.
4. Bajnai Gordon azt állítja: állítólag nem igaz, hogy a Creditum Bajnaiék családi vállalkozása lett volna. Ezzel szemben tény: Debreczeni József "Az új miniszterelnök" című könyvének 90. oldalán az olvasható, hogy Bajnai Gordont az apja közbenjárására vették fel a céghez, aki tulajdonos is volt. Ennél a cégnél Gyurcsány Ferenccel is együtt dolgozott.
A Creditummal kapcsolatban külön figyelmet érdemel a Péterfy Sándor Utcai Kórház rendelőintézet-privatizációjáról szóló újsághírek. Lapértesülések szerint a kórház a rendszerváltás idején felhatalmazta a Creditumot, hogy bizományosként értékesítse a Madách téri rendelőintézetét. Az adásvételi szerződést 1990 februárjában kötötték meg, ezután a kórház 42,5 millió forint bizományosi díjat utalt át a Creditum számlájára. A szerződést a főváros nem hagyta jóvá, így a kórház az átutalt pénz visszafizetését kérte a cégtől, a kft. azonban nem fizetett. A kórház 1997-ben kezdeményezte a Creditum felszámolását. Az 1998-ban kelt, a cég megszüntetéséről szóló bírósági végzés megállapítja: 1995-ben, az első fokú elmarasztaló ítélet után a Creditum tulajdonosa eladta a céget egy magánszemélynek. 1996 decemberében a cég továbbvándorolt, és két iraki állampolgár, Seryan J. Faraj és Magid Ali Khdir birtokába került. A Creditum végleg eltűnt, kamataival együtt mintegy 200 millió forintos adósságot hagyva hátra.
5. Bajnai Gordon azt állítja: szerinte hazugság, hogy édesapja csődbe vitt egy bútorgyárat Ezzel szemben tény: Bajnai Györgynek legalább kilenc cégben volt pozíciója a rendszerváltás idején. Ezekből nyolc felszámolással vagy végelszámolással szűnt meg. Ilyen a Bajai Lakberendező, Építő és Vasipari Szövetkezetnek (BLÉVISZ), a Möbeltrade Külkereskedelmi Kft., a Baja Design Termelési és Kereskedelmi Kft., az Agromercat Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság, a Földművelő Mezőgazdasági, Termelő és Kereskedelmi Betéti Társaság, az International Food Részvénytársaság, a Pekár '96 Malomipari Kft. és a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft. is. Bajnai György elnöke volt a BLÉVISZ-nek, melynek több megyei bútorgyárban is volt érdekeltsége. A rendszerváltás után ezeket kivétel nélkül felszámolták.
6. Bajnai Gordon azt állítja: az uniós pénzek lehívásában, felhasználásában Magyarország a régió legsikeresebb államai közé tartozott az ő idejében. Ezzel szemben tény, hogy 2006 és 2008 között a 2013-ig lehívható uniós támogatások alig 1 százaléka érkezett Magyarországra. Az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint 2007 és 2010 között minden ötödik uniós fejlesztést sikerült időben lezárni, és csak minden hatodik beruházás szolgálta közvetlenül a foglalkoztatottság bővítését, ami a terv eredeti fő célja volt. Tizenkettőből mindössze egyetlen (!) fejlesztésnél érvényesült a jó gyakorlat, vagyis a tervezett idő- és pénzkeret tartása. Minden harmadik beruházásnál súlyos szabálytalanságok merültek fel. Az sem számított ritkaságnak, hogy a pályázati nyerteseknek három-négy évet kellett várni a szerződésükre.
Bajnai Gordon maga is elismerte az új fejlesztéspolitikai intézményrendszer kudarcát. Egy ülésen arról beszélt, hogy a kifizetési késedelmekről "mindenkinek vannak horrortörténetei". A fentiek ellenére Bajnai Gordont az új fejlesztéspolitikai intézményrendszer kialakításáért 1,2 millió forint jutalmat kapott Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől.
7. Bajnai Gordon azt állítja: nem szavazott a kettős állampolgárság ellen. Ezzel szemben tény: Bajnai tudatosan nem vett részt a népszavazáson, azaz nem akarta, hogy az eredményes legyen. Mindezt félrevezető a kettős állampolgárság csöndes pártolásaként feltüntetni, valójában Bajnai Gordon nem akarta, hogy a külhoni magyarok esélyt kapjanak magyar állampolgárságuk visszaszerzésére.
8. Bajnai Gordon azt állítja: kormányzása alatt megállt az államadósság növekedése. Ezzel szemben tény: Az Eurostat adatai szerint 2008 végén 73 százalék, 2009 év végén pedig 79,8 százalék volt a GDP-arányos államadósság aránya. 2010-re 81,8 százalékra emelkedett az érték.
9. Bajnai Gordon azt állítja: visszautasítja, hogy amerikai pénzből amerikai érdekeket képviselne szervezete és politikai mozgalma Ezzel szemben tény, hogy Bajnai jobbkeze, Szigetvári Viktor maga vallotta be: több tízmillió forintos támogatást kapnak az amerikai Center for American Progress nevű szervezettől. A Blikk nemrégiben azt írta, hogy Bajnainak saját zsebből kell kampányolnia. Ezek szerint az amerikaiaktól kapott milliókat mára elköltötték.
Küldte: Lévay Atilla
A Magyar Justitia Bizottság tagja
Kapcsolódó:
Bajnai: 2014-ben változás lesz Magyarországon *** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***
Lámpavas 2011-04-08. 09:16
Kuruc.info Magyarország a nyolcéves
szocialista-szabaddemokrata rémkorszak után normális ember számára élhetetlen és lakhatatlan provinciává züllött. A magyarság csaknem 90%-a nyomorult páriaként tengeti mindennapjait, "s nem leli honját a hazában". Vegetál és retteg a holnaptól. Ha még van állása, akkor azért, ha már nincs, úgy azért. A tisztességes, értékteremtő állampolgárok közösségére nézve mindenképpen helytálló ez a megállapítás. Az ide tartozók emberhez méltó életszínvonalat nem tudnak maguknak és szeretteiknek biztosítani, úsznak az adósságban, s dolgoznak azért, hogy a szörnyállam, no meg holmi financiális, parazita dögevők elszedjék tőlük nyomorult keresményük egészét.
Ma hazánk a bűnözők és élősködő férgek Kánaánja és földi paradicsoma. Hogy tisztelt olvasóinkat ne hagyjuk kétségek között gyötrődni, e szociológiailag nehezen interpretálható szimbolikus kifejezéseken egyfelől az uzsorás harácstőkét, a politikai vezetőréteget, másfelől a naplopó és purdénemzésre specializálódott cigányságot értjük. (A kollektív megbélyegzés és az általánosító kinyilatkoztatás vádjának deklarálása és stigmatizációs bélyegként való ránk sütése előtt közöljük, hogy azon kevesekkel - tartozzanak akár az előbbi, akár az utóbbi társadalmi csoporthoz -, akik normális életvitelűek, produktív, értékteremtő tevékenységet folytatnak, a világon semmi bajunk nincsen.)
Csakhogy az sajnálatos szociológiai tény, hogy ma Magyarországon az ember a normális napi létfenntartáshoz igényelt anyagi szükségleteit (lakás, autó, utazás, szórakozás, kultúra, gyermekeik iskoláztatása, kirándulás, sport stb.) lassan csak bűnözés, illetve a hatályos törvények kijátszása révén tudja kielégíteni, s aki becsületesen dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni. Lehet hipokrita, szemforgató módon ezen a kijelentésen megbotránkozni, s e sorok szerzőjét a pokol fenekére kívánni, attól ez még tragikus tény. Miként a francia realista regényíró, Stendhal a Vörös és fekete című regényében fogalmazott: ha egy társadalom, illetve annak prominensei felette rútnak látják magukat a tükörben, alkalmasint nem a tükör a hibás érte, s nem azt kell összetörni, hanem a lehetetlen társadalmi viszonyokat és szerepeket kell megváltoztatni, emberivé formálni.
Sokan remélték - szerénységem nem tartozott ezen optimisták körébe, ugyanis már semmi jót nem várt e hazában a jövőtől, hiszen csak a korlátlan, ostoba egoizmust, illetve banális kisstílűséget, valamint szervilizmust látta és látja a hazai politikában a csillagcsere óta -, hogy a tavalyi választások után új időszámítás kezdődik Magyarország történetében. Sajnos, nem így történt. Ady után, szabadon: maradt a régiben a bús, magyar élet... A magyar családok legalapvetőbb létfenntartási és egzisztenciális problémái nem hogy enyhültek volna, vagy legalább ne romlottak volna tovább, ellenkezőleg: a krízis tovább mélyült. A teljesen eladósodott, fizetésképtelen, a leviatán állam és a magánszektor bankjai és közszolgáltatói által totálisan kifosztott helóták előtt még csak a megmaradás halovány reménysugara sem csillant fel. Az új kormányzatnak ideje lenne végre már felismernie, miszerint a magyar társadalom e téren érintettjeinek túlnyomó többsége nem azért jutott fizetésképtele n helyzetbe, mert csaló gazember, hanem pontosan fordítva igaz ez a tétel: csaló gazemberek kergették őket kilátástalan, megoldhatatlan pénzügyi és egzisztenciális helyzetbe. Kezdődött a történet a magyar történelem egyik legkártékonyabb, hazaáruló kormányának, az Antall-kabinetnek a tevékenységével, amely megvetette a "rendszerváltoztatás" fundamentumát, s kijelölte a jövőbeli követendő, neoliberális gazdaságpolitikai-pénzügyi csapásirány főútvonalát: földig rombolni a nemzeti ipart és mezőgazdaságot, megszüntetni a védővámokat, s minden nemzetstratégiai ágazatot és szektort átjátszani a külföldi rablóprivatizátorok, illetve hazai csatlósaik Shylock-karmai közé. Ami ezután következett, már csak ráadás volt négy tételben.
Jelenlegi viszonyainkat tekintve pedig több mint vérlázító aljasság, hogy miközben a kormányzat áldozatokat, lemondást vár az élet minden területén az alattvalóktól, ő maga, s az egész politikai osztály még csak nem is korlátozza hedonizmusát, sőt, közpénzekből újabb és újabb luxuskiadásait finanszírozza. Egyetlen példaként vegyük a Fidesz-frakcióvezető esetét. Neki pártja 30 milliós luxuskocsit bérel a válság kellős közepén (majd miután nyilvánosságra került az ügy, tovább bűvészkednek és hazudoznak), mert úgymond Lázárnak "munkái elvégzéséhez gyors és megbízható autóra van szüksége". No meg lézerblokkolóra, hogy 240 kilométeres száguldozáskor a rendőrség értékelhetetlen információt kapjon a bemért jármű sebességéről. Erre mondják amúgy póriasan: nem semmi. (Csak mellékes körülményként: ha a frakcióvezető úrnak abszolút üzembiztos gépjárműre van igénye, javallott olyat keresni, amelynek alvázszáma "J"- vel kezdődik, hiszen még a német autóklub, az ADAC megbízhatósági top -listájának első tíz helyén is évről évre 5-6 japán márka szerepel.) S csak egyetlen történelmi példázat arra, hogy mi különböztette meg a Horthy-korszak elitjét a mai pszeudoelittől. A mostanihoz hasonló jellegű 1929-33-as gazdasági világválság idején gróf Károlyi Gyula kormányfő megvonta a miniszterek szolgálati autóhasználati jogát, és csökkentette fizetésüket az államtitkárokéval és a kiemelten magas javadalmazású állami tisztségviselőkével egyetemben. Hiába, úrnak születni kell...
Kérdés, hogy a mostani arab 1848 mintájára mikor érkezik el az új magyar 1956. Hiszen a mai "elit", valamint az összes létező morális és jogi norma fölött álló bankokrácia esztelen ámokfutása egy bizonyos határon könnyen társadalmi robbanást idézhet immár elő. S a mindenéből kifosztott, megalázott, tönkretett, veszítenivalóval nem bíró embertömeg bízvást ribilliót robbanthat ki. S akkor a bűnöző politikusok, karvalytőkések, bankárok, a követeléskezelő-behajtó cégek pondrói végre oda kerülhetnének, ahová egyébként társadalmi károkozó tevékenységüket és haszontalanságukat, parazitizmusukat tekintve valók: a lámpavasra. Volt már rá nem egy példa a történelem során. Nem lenne kár egyikükért sem. Elvégre egy nemzet létezése mégis fontosabb az övékénél.
Kereszteslovag Ajánló: Alapmű - Drábik János: A pénz diktatúrája (x)
*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***
Dohányon vett bírók? Voltam már életemben - mint minden ember - olyan helyzetben, hogy szerettem volna a velem történteket elfelejteni, másnap úgy ébredni, hogy csak rossz álom volt az egész - de másnapra kiderült az, hogy sem nem az álom, sem a felejtés nem segít - a valóságot éltem át.
Így vagyok az alábbi üzenetben írtakkal is:
From: ...........[mailto:...................@gmail.com]
Sent: Monday, December 30, 2013 4:14 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Devizaalapú hitelezés:Járai: "alapvető a pénzéhes magyar bankárok felelőssége". Hvg.hu, 2009. URL
Tisztelt Léhmann dr!
Tudom nagyon sok a munkája! Mégis szeretnék Önnel közölni több dolgot,ami a mellékletekben van és azon kívül még egy olyat ami soha nem volt publikus és nem is sokan tudtunk róla,még a banki hitelintéző mobilbankárok sem.:
2007-2010 között a közalkalmazottak kiemelt kölcsönt kaphattak ÖNRÉSZ nélkül, a bank teljes 100% hitelt nyújtott nekik, állami támogatott kamatokkal.
A BÍRÓK is részesei voltak ennek csak Öket mint VIP ügyfeleket a Bankok belső
központi vezetői keresték fel,és a Bírók hiteleit csak Ők értékesíthették!Elsőként az OTP volt a kiszemelt, erre, a többi bank kevésbé: Én mobilbankárként dolgoztam az UNICREDIT Banknál ebben az időben, és véletlenül hallottam róla, valaki engem akart elküldeni egy Bíróhoz, de aztán lefújták... mintha nem történt volna meg a hitelfelvétel, csak később véletlenül jöttünk rá, hogy a KP-i vezetők intézték el.
Horváth András féle nyomozati eljárások ismeretében az ilyen fajta tájékoztatás közreadását kétszer is illik mostanában meggondolni, ezért igyekszem a Fővárosi Ítélőtábla által jóváhagyott alábbi Törvényszéki megállapítások alapján véleményemet kifejteni:
Kis János azt állította, hogy Polt Péter "Előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be."
A Fővárosi Törvényszék 2012. június 25-én első fokon már elutasította a felperesek keresetét, amely ellen a Legfőbb Ügyészség és Polt Péter fellebbezett. Az ítélet indokolásában a bíró kimondta, hogy Kis János politikai véleményt fogalmazott meg, közszereplővel, sőt közhatalmat gyakorló szervezettel és személlyel szemben, amely nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás jogilag megengedett határait, s az Alkotmánybíróság 36/1994. számú határozatában foglaltak szerint az éles, erőteljes kritika is megengedett, ha az nem becsmérlő, nem öncélúan gyalázkodó.
Ezt az első fokú ítéletet helybenhagyta a Fővárosi Ítélőtábla, és a felpereseket kötelezte a perköltség fizetésére.
Ennek meg felelően politikai véleményt fogalmazok meg azzal, hogy véleményem szerint a részemre üzenetet küldő levelezőm igazat mond az üzenetében akkor, amikor azt állítja, hogy
- 2007-2010 között a közalkalmazottak kiemelt kölcsönt kaphattak állami támogatott kamatokkal annak ellenére, hogy átlagpolgároknak tekinthető fiatal házasok, vagy gyermekeket nevelő családok és más rászorulók csak elviselhetetlen kamatozású, államilag nem támogatott forinthitelhez, vagy devizában nyilvántartott forintkölcsönhöz jutottak,
- 2007-2010 között a bírók is kiemelt kölcsönt kaphattak állami támogatott kamatokkal,
- 2007-2010 között a bírók kiemelt kölcsönhöz juttatása végett őket a Bankok belső központi vezető keresték fel,
- 2007-2010 között bíróknak juttatott kiemelt kölcsönt biztosító bankok vezetői saját bankjuk alkalmazottai előtt is titkolták azt, hogy ilyen hitelfelvétel történt.
Tekintettel arra, hogy a véleményem szerinti fenti körülmények között több bíró is kiemelt kölcsönt kapott bankok belső központi vezetői közreműködésével, kézenfekvő annak felvetése, hogy a kiemelt kölcsönben részesülők miként gondolkodtak a kölcsönnek igénybevételénél a legalapvetőbb polgári jogi alkotmányos alapelvről 2007-2010 között:
201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.
A törvény e rendelkezése a szerződésekre az egyenértékűség elvének vélelmét mondja ki. Az egyenértékűség magában foglalja a visszterhességet, de a Ptk. 201. § (1) bekezdése nem kizárólag ellenértéket, hanem megfelelő mértékű ellenértéket kíván meg. Kivételes tehát az a szerződés, amelyben a szolgáltatásért ellenszolgáltatás nem jár, azaz amikor a szerződés ingyenes.
Mit gondoltak vajon a kiemelt kölcsönt elfogadó bírók akár erre a jogszabályhelyre tekintettel arról, hogy a bankok vezetőinek közvetlen segítségével nyújtott nagy értékű, másokat meg nem illető ajándékért mi lesz majd az a megfelelő ellenérték, amit viszonzásként majd nyújtaniuk kell a bíróknak akkor, ha a bank vezetője, vagy reá tekintettel más a banki ajándékért a számlát benyújtja.
Két eset képzelhető el a kiemelt kölcsönt igénybevevő bíró részéről a kölcsön elfogadásakor. Vagy megkérdezte azt, hogy ezért mivel tartozik, és ez esetben a közbenjáró banki vezetője közölte azt, hogy reméli fennmarad a barátság, vagy ami valószínűbb, hogy a kiemelt kölcsönt igénybevevő bíró nem kérdezett semmit, mert tudta mi a dolga, mivel kell viszonoznia az akár több millió forintot érő banki kedvességet.
Nekem ezzel kapcsolatosan a színpadi gonoszság jelképe, III. Richárd jut eszembe, aki országát egy lóért akarta odaadni. Csakhogy III. Richárd élete akkor közvetlen veszélyben forgott, míg a kiemelt kölcsönt elfogadó bírók semmiféle életveszélyben nem voltak, sem egyéb jelentős problémájuk nem volt. Azaz nincs mentség a hazát, magyar emberek sorsát semmibe venni hajlandó, az igazságszolgáltatásba vetett hitnek lerombolására kész bírói magatartásra. Mint mára kiderült, még az ördögnél is rosszabbakkal cimboráltak nyomorult néhány millió forint elérése végett.
Nézzük meg közelebbről azt, hogy a kiemelt kölcsönt igénybevevő bírónak esküszegő cselekedete miért súlyosabb annál is, mint ha a közhatalmat gyakorló más személyek járnak el hasonlóan.
Ehhez ide másolom egy Járai Zsigmonddal készült HVG-s cikknek alábbi - összefoglaló - megállapításait:
"Ha tudták volna az adósok, ahogyan nem tudták, nem is tudhatták, és ahogyan a bankok
tudták, és ennek a hitelezési konstrukciónak éppen az adósok kifosztása árán, a minél nagyobb
banki haszon elérése, a bankok devizához juttatása volt a célja, akkor egyetlen adós
nem írta volna alá a reálszerződést.
A fentebb leírt "hitel-swap" atipikus szerződés teljesült a valóságban. A reálszerződést csupán kölcsönnek ajánló (és álcázó), és megszövegező bank szerződéskötési szándéka, célja, akarata nem az, amit az adóssal aláíratott, éppen ezért, és nem mulasztásból nem tájékoztatta az adóst az általa aláírt reálszerződésnek az adóst fenyegető, határok nélküli kockázatáról, hanem kifejezetten árfolyamnyereség generálása, és minél nagyobbá tétele volt a szándéka.
A határ nem a kockázat ésszerű mértékében keresendő, hanem az adósnak abban a képességében,
hogy meddig képes a bank adósi deviza-nyilvántartásából eredő haszonszerzését
7.9 a c 604/11. sz. ügyben a bíróság ítélete (negyedik tanács) 2013. május 30. 42
finanszírozni. Aki végtörlesztett, az addig, és elbocsátják.
Aki árfolyamgátas bankmentésben vesz részt, annak deviza-nyilvántartásával a bank tovább folytathatja a mögöttes szerződésbeli játékait, és haszonszerzését, amelyet majd az állam a költségvetésen keresztül, azaz az adósok, és az adós, személy szerint fog tovább finanszírozni.
Aki forintosította a hitelét, az a magas kamatokkal fizeti meg azt, hogy a bank már nem juthat a deviza-nyilvántartáson keresztül extraprofithoz, ellenszolgáltatás nélkül.
A bíróságok, törvényszékek megtisztelő, és különös feladata, ennek megismerése, és a bankon való számonkérése.
A független magyar bírósági szervezet, beleértve ebbe a Kúriát is, ma már az egyetlen olyan
hatóság, és állami intézmény, amely erre képes, és amelyre felhatalmazást kapott az Alaptörvényben.
Ezzel jogot, de igazságot is szolgáltathat , a rászedett, nem ostoba, tisztességes adósoknak olyan ellenféllel szemben, amely csak azért merte a hitelnyújtás álcája alatt EZT a tevékenységet kifejteni, mert
bízott abban, hogy soha nem jönnek rá az adósai, soha nem derül ki, de ha mégis, soha nem lesz olyan hatóság, bíró, bíróság, amely ezt megértené, felfogná, el merné ítélni, és az áldozat adós javára meg merné állapítani a bank felelősségét."
Ezért. Ebűl szerzett néhány millió elfogadott forintért készek voltak ráutaló magatartásukkal egy csaló, mindenre kész társaságnak megígérni és eddigi tapasztalataim alapján teljesíteni azt az elvárást, hogy különös és megtisztelő feladatuk teljesítése helyett rútul félrevezetik magyar honfitársaik százezreit.
Megvetem őket.
Ez az én véleményem. Politikai véleményem.
Siófokon 2014. január 2. napján.
Léhmann György 
